Ha egy test elmozdul egy pontról a másikba, akkor munkát végzett. Ha egy bármilyen cikcakkos út megtétele után a test visszatér a kiindulási pontba akkor nem történik munkavégzés. Akkor miért vagyok éhes?

A túratársaságunk ma a Börzsöny célozta meg. Igen kiváló banda verődött össze egy igen kiváló napon egy igen kiváló túrára. Királyrétről indult a móka, ahol finom "forralt bort" lehet kapni. A meleg gyümölcsleves jobb megközelítés ugyanis meggyes íze erősen hajaz rá és a gyümölcslevestől sem rúgott be még senki, ahogy ettől a titkos recept alapján készült létől sem lehetne.

Még túra előtt terjengett az interneten egy diagram amin kemény menet volt várható, jelentem nem szabad mindig a számoknak hinni. A Nagy Hideg-hegy volt az első cél valami 864 méter magasan és odáig folyamatos emelkedéssel. Az első kilométereket nagyon drámai hangnemmel fűszerezve tettem meg, el vagyok szokva én ettől na! Szép napsütés, patakok, forrásház, sífelvonó, sok sírás, és felértünk. Fent rájöttem hogy ez nem volt olyan rossz. Sőt!

A Börzsöny igencsak felkúszott a képzeletbeni dobogóm tetejére. Nagyon tetszett a Hideg-hegy. Egy síközpont van odafenn sok irányba sífelvonóval és igazi hóágyúval. Ekkor láttam ilyen először, le is fényképezkedtem vele. A teraszon vígan ittam a barna sört, ami olcsóbb mint a szomszéd koliban, és úgy éreztem világbéke van. Süt a nap, hideg a sör, áll a levegő, semmi baj. Semmi rossz gondololat.

Elég nehéz volt felkászálódni, de sikerült. Itt tudtam meg, hogy tulajdonképpen a Börzsöny-vulkán kalderájának peremén van ez a hegy és a többi nagy hegy is ezen helyezkedik el. Például a Csóványos is. Látszott is a körvonal, a Csóványos meg meglepően közel van ide. Amikor ott jártam nagy tejföl vala, és nem is figyeltem ilyen céltudatosan a tájat. A sícentrum mellett nagyon profi meteorológiai állomás található, webkamerája is van. A síközpont büféjébe menetközben mikor visszavittem a poharat, megakadt a szemem egy madaras plakáton. Innen könnyen beazonosítottam az egy hete látott pirosságot: szalagos keresztcsőrű.

A csúcsról lefelé menet elértünk egy kereszthez és egy útjelzőtáblához. Itt világosodtam meg igazán. Egy éve is jártam itt és most sikerült összerakni a részleteket egy kerek egész Börzsönnyé. Negyedjére vagyok itt négy irányból. Lefelé vitt az utunk egyenesen a kráterbe! :)

Nagy kövek és alakzatok vannak mindenfelé az út mentén, nem győztem rácsodálkozni. Egy Kökorsónak nevezett sziklán le is heveredtünk, és napoztunk kicsit. Az Alföldön meg hóból van a világ. Az út mentén szépen kirajzolódott a hóhatár. Amit kitakart a szembehegy ott megmaradt, a többin elolvadt a hav. Fent volt tiszta, csík, lent hó. A hóból hóvirág bújt. Egy valamikori kisvasút töltésén vitt az út egy darabon.

Ismét visszamentünk a kráter peremére, ami persze kicsit hosszabb volt mint leírom, de kellemes séta volt felfelé. A Tax hegyet érintettük ezzel a mozdulattal. Ki ad ilyen neveket? Onnan végig lefelé kellett menni aminek már volt aki nagyon örült. Szabályosan élveztem minden lépést de a levegő szépen lassan hűlt.

Megint kereszt, és tábla és az egy éve ismert úton visszamentünk Királyrétre. Csoda nem történt, a meggyléből nem lett bor. 20 ezer méter egyenes és ezer méter emelkedés után nem fáradtam el igazán. Zergésedem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.