Szmog van a fővárosban! -üvölti a média. "Köd előttünk, köd utánunk, amíg élünk, meg nem állunk."-felel a Blues Company.

Múlt héten volt szobatársam Atis mondotta vala, hogy megy a Börzsöny legmagasabb pontjára a Csóványosra amely 938 méter magas. Pont egy éve lett volna egy vizes csúcshódítás ugyanoda, de amikor felértünk a Csóványosra, megpillantottuk a távolban a Csóványost...szóval hiányérzetem volt, beleegyeztem.

A nap ismét korán indult, ugyanis természetesen a neptun irányítja az ember életét. Most is ok volt a viszaalvásra, na de mégse.

A vonatról Diósjenő községen szálltunk le, ahogy azt megfogalmaztam hibásan: Eugen von Nuss. Engem is jól bekavart a kőszívű ember egyik fia. Természetesen itt jutott eszembe hogy a fényképezőgép kártyája a laposgépben maradt. Csinos tornácos házak, köd, és a bolt kirakatában pomelo. Azért vettem észre mert nem rég ettem először ilyet. Mit keres faluban ilyen?

A falu végén meredek emelkedő kezdődött. Ez már a vég. Az első fél kilométer piszkosul rosszul esett. Aztán beindult a gőzgép. Az idő optimális, szélcsend, plusz pár fok és egyre kékebb ég. Valahogy így kezdődött ez tavaly is...

Szépen battyogva felfelé, táblákról kiderült hogy a Börzsöny kábé 30 várat és erődöt, pontosabban romot rejt. Jó sok. Egy patakon túljutva a szembenlevő hegyet találgattuk, hogy az-e a cél. A Csóványosra véregyszerű feljutni, egyszerűen az állomástól követtük a zöld csíkot. Felmentünk az előttünk levő hegyre és csak nem az volt. Volt egy nagyobb azzal is szemben, meg azzal is szemben, meg azzal is szemben....mindig csak a következőt láttuk nem a végét.

Egyre feljebb egyre furább lett a világ. Meghajlított fák, eltört fák, és valami hangos zúgás. Önkéntelenül a közlekedésre gondoltam, no de sokszázméter magasan...előjöttek a tavalyi gondolatok. Szél! Nem is akármilyen. Akkor is, völgyben csudi idő, tetőn orkán.

Így is lett. Nyolc kiló után, pár száz méterre a csúcstól már jól esett begombolkodni, fent pedig már az is kevés volt. Megérkeztünk, ettünk, ittunk, írtunk, fényképezttünk, irány a torony. A pokoli. Egy földmérőtorony áll ugyanis fent. Még. Ugyanis a szelek istene nagyon ellene van. Ismerős bent, betonvasból és szögvasból a létra, lemez a forduló. Minden ruhámat felvettem az egyik emeleten szélcsendben. Okos döntés volt. Póló, ing, pulcsi, kabát esőkabát, farmer, mackó, esőnadrág, motoroskesztyű, egy sapka, három kapucni. Kitoltam a testem és majd elestem.

ÓRIÁSI VOLT! Hihetetlen adrenalinbomba. Akkora szél de akkora...mintha a Concorde szárnyán sétáltam volna tíz kilométer magasan hangsebesség felett. Ilyet csak az érezhet aki ejtőernyőzik. Asszem, mert csak tipp. Hála a réteges öltözködésnek nem éreztem hideget. Csak emberfeletti nyers ERŐT! Szuper kilátás, minden köd felett voltunk, csak a magasabb hegyek voltak ki a tejfölből. Remegett alattam az építmény. Először paráztam, de aztán élveztem. Ráfeküdtem a szélre, és nem dőltem el. Körülbelül az az állapothoz hasonló mint az egy pontján megtámasztott, lebegtetett mágnesé. Pazar. Ha egyedül lettem volna órákig ezt csináltam volna. Itt valami nagyon megfogott.

Tekintettel társamra nehezen ugyan, de lemásztam. Innen lefelé a kék csík volt a barátunk. Kétszáz méterrel alacsonyabban kivetkőztem magamból, ugyanis ismét lazán lehetett venni a hegyet. Érdekes módon nagyobb hóban mentünk lefelé végig mint amiben felfelé. Még térdig érővel is találkoztunk, amely könnyen az ember nyelvét követelheti. Vadkerítések mentén vezetett az út egyértelmű nyomokkal, csak az nem egyértelmű hogy melyik a vadak oldala.

Bár tízenhárom kilométer volt az út le, semmi extra nem volt. Szokásos patakugrás, kis tévelygés, egyre hűvösebb és leereszkedő köd. Épp jókor értünk Nógrád községbe. Nagyon szép ép vár uralkodik a falun. Majd megnézzük. Csinos falu, tekerős sorompó, puccos kocsma. Az egész huszonegy kiló volt, hatésfél óra lábon, pár perc súlytalanságban.

A hazaút tartott meglepetést. Vácott "rossz" vonatra szálltunk, egy rendes focimeccs erejéig utaztunk Fóton keresztül a Nyugatiba, fél óra és Göd iránya helyett. Mindegy.

Szerintem ez volt eddig a legjobb hegymászásom. Űberelhetetlen? Magasra került a léc.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.