Még január elején meglepődve olvastam egy Sherlock Holmes könyvben a tokaji bor szókapcsolatott. Doyle bácsi tudott valamit már akkor is. Mivel még nem jártam ott, elhatároztam hogy felkeresem a híres vidéket.

A reggel tegnap este indult, ugyanis szülinapot ültünk, jó féle "Európai Közösség különböző országaiból származó borok házasításával készített" lével pusztítottuk magunkat. Ezek után Tokaj...ironisch.

Nem kellett futni a buszhoz, felszálltam a vonatra a Keletiben és mire levettem a kabátot, indult a vonat. Szokásos téridő ugrás, Matyóföldön tértem magamhoz rendesen. Miskolcon leakasztották a vonat felét, majd továbbrobogtunk csörgővel.

Hirtelen sok lett az új input. Sajó, Hernád, bőcsi sörgyár...már megérte felkelni. Sosem jártam erre. Szerencset sem láttam eddig, de a tornyokról messziről megismertem. A bezárt cukorgyár...ajtaján büszkén a tábla: a Nordzucker tagja! Volt. Szerencs mögött már szőlővel jól fésült kultúrtáj. Tarcalt Tokajnak gondoltam, de aztán oda is megérkeztünk.

Nagyon szép állomás, úgy gondoltam tiptop a falu is. Tévedtem. Város, és jobbnak gondoltam. Az állomással szemben "pincék" vannak a löszfalba építve, ezt látja meg az ember először. A bejáratukra építettek téglaházakat amik nagyon nem nyerték el tetszésemet. Szerelmi pincesornak hívják, de miért? Tulajdonképpen egyforma házak vannak egymás mellett amikből pincék nyílnak belülről. Vasútra néznek, meg gazos árokra. Szépasszonyvölgyben ott pincék vannak. Meg nálunk is. Ezek olyan műizék.

A vasúttól kifelé indultam el a Tisza-part felé. Másfelé úgysem lehet, no meg akkor még a turistajelzésre koncentráltam. Kétemeletes kockaházak az útszélen, feltűnő "eladó" tábla több ablakban, alig füstöl kémény, sehol senki. Fura. Persze hétköznap, meg délelőtt, meg holtszezon, de ennél mindenütt nagyobb mozgás van. Szabályosan nyomasztó érzés.

A főutca már elevenebb volt, de nem sokkal. Van minden: bank, penimarket, üres csárda, gimnázium, iskola. A hídnál már kamionok is. Végre folyók: Tisza és a Bodrog! Hihetetlen, de a hídon én jártam egyedül gyalog. A túloldalon már nincsen Tokaj, nincs miért átsétálni, nincs miért letolni a havat. Pár kemping, kihaltak. Bokáig hóban gázoltam és az enyém volt az első emberszabású nyom a híd járdáján. Persze  kamionok szépen csapkodták a latyakot az úttestről felém. Újabb illúziórombolás.

Pár másodpercig időztem Szabolcs megyében egy nagy táblán konstatáltam a tényt, hogy a Holt-Tiszánk közepétől már az Észak Alföldi Régióban úszkálok és visszaindultam. Frankó folyó a Bodrog, de a Tisza frankóbb. A gonosz járművektől zaklatottan visszaindultam. A régebbi város van a Bodrog mellett. Majdnem üres volt. Nemtom ettől-e vagy a szürke időtől, vagy az előző pár napi élmények miatt, de nem volt jó kedvem.

Az Óvároson látszott hogy ó város. Azonban szép épületekről hagyták a vakolatot lehullani. Ez nem fért a fejemben. Egy világhírű helyen ilyen hanyagságot megengednek maguknak? Több épület volt ilyen, nem egyedi eset. Azt hittem tényleg hogy patent lesz minden. Elvégre még az auszik is próbálkoztak a "tokay" gyártással.

Sok templom van. Mindenféle: római-görög-közelkeleti-luteránus meg van amiből kettő. Sok nép élt itten a bor miá. Ami legjobban tetszett az egy görög kereskedő háza. Lelke van.

Szóval turistajelzés, tábla, irány a Kopasz-hegy. Skinhead mountain egy ismeretlen mester szerint :). A jelek a temetőbe vittek, úgy konkrétan a közepébe. Láttam térképen, hogy temető mellett megyek majd, de erre nem számítottam hogy in médias rés. A jelet is furfangosan elrejtették így nehezen találtam meg a felfelé menő irányt. A temető szélén rájöttem, hogy hóhullás óta ember nem járt azon az úton, és kamáslim sincs, így inkább kihagyom a magaslati levegő nyújtotta örömöket. Nem kellett sokáig tétováznom: élénk az emlék a december végéről. Lesz nyár, lesz vonat, lesz hegy is bor is, csak rajtam meg a román kamionosokon múlik visszajövök-e.

Így aztán maradtak a szakmai örömök: megtaláltam a vízműtelepet: pont olyan volt mint a füzetembe annó. Ha nincs hegyilevegő, legyen pocsolyaszag! Irány a Bodrog! Megtaláltam a révet, a "flotta" a téli álmát aludta. Hejő a hajó is :) A túloldali várról szóló táblát bambultam, és trap-trap-trap. Vizsla szaladt felém feltűnő sebességgel, ugatva. Tized másodperc alatt kaptam le a táskát lódításra készen, és mire odaért rájöttem elfut mellettem. Jól megviccelt.

Bodrogoskodás után visszamentem a városba, lángosoztam, majd vissza a vasúthoz, ott a másik irányba mentem. Nem véletlen. Olvastam egy utcai térképen hogy arra a vízügy. Meg is lett. Nem összehasonlítható a nyüzsgés Wall Streettel, de ez is munkahely. Szép háromemeletes épület, béke, csend. A parton mászkálva megtaláltam a vízmércét is. Ekkor esett le, hogy a hó az tegnap esett le, mert a nyomok alapján csak egy leolvasás történt azóta. Ha figyelmes a kolega, vakarhatja a fejét hogy ki kíváncsi a gát magasságára. Éppen 10 méteres vizet bír. 828 volt 2001-ben ott az LNV.

Szóval idő előtt végeztem a dolgommal, mindent láttam, ami érdekelt odalent, beszereztem a folyékony szuvenírt, és irány Miskolc. Meleg vonat, bágyadtság. Arra ébredtem, hogy a kalauz és egy család vitatkozik hogy belefér-e még egy megálló az ingyen vonatozásba. Vadkeleti történet, nevör ending sztori.

Miskolcon volt egy órám a csatlakozásra. Hát mentem mert itt vagyok. Egy éve túlélőtúrára menet kellett átszállni itt vonatról buszra, ismerős volt a város. Igaz este volt akkor, de most sem volt mit látni. Zaj, forgalom, beton. Beértem egy kéttornyú templomhoz jó messze az állomástól, de még mindig semmi érdemleges. Aztán megtaláltam visszafelé menet a sétálóutcát, ott már voltak említésre méltó házak is. Azon az utcán látszott egyedül hogy Miskolc nem hetven éves város hanem volt előélete is. "Igen holnap indulok!"-mondá Pataki 'mulatós' Atesz bácsi és ráéreztem miért.

Az állomás épülete nagyon szép. Kivül, belül. A peron rémes, az aluljáró szintúgy. Miskolc asszem megmarad tranzitvárosnak. Mert nyáron is útba esik Tokaj felé :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.