"Az élettel az ember úgy van, sodródik mint bacilus a ..." Énekli a Blues Company nem alaptalanul. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a baci is érezheti jól magát attól, hogy utazik a szennyvíztisztító felé...ahol még több bacival találkozhat. :)

Valahogy sikerült belesodródni egy kolesz által szervezett kirándulásba. Két nappal előtte tudtam meg hogy az elsősökek a bécsi faházforgatagba kirándulást készülnek összehozni mentoraik, az elsősök meg előtte nem rég tudták meg hogy azon a napon valamiből pótzéhá lesz. Így a kereslet és a kínálat nem fedte egymást. Igaz voltam tavaly ugyanezen a kiránduláson, de tekintettel a lehetőségre nem haboztam igent mondani.

A kirándulás elejéről nem kívánok sokat írni ugyanis nem erről szól a fáma. A gönyüi kikötő és a győri ETO-park volt a szakmai látványosság melyeket már jól ismerek. A legmegdöbbentőbb a gönyői erőmű látványa volt, amellyel igyekszünk a keleti államok láncos kutyáivá válni, ugyanis gázzal megy. Bazi sokat írhatnék erről...no comment.

Szóval Bécs. Délután négyre értünk oda még világos volt. Kiadták az utasítást este kileckor indulunk. Óóóó öt óra alatt egy háborút ki lehet robbantani olyan sok idő.

A két egyforma múzeum előtt tettek ki, a többiek belevetették magukat a vásárba, én meg a városba. A körúton indultam el visszafelé ugyanis a buszból annyi mindent láttam, hogy úgy gondoltam ez a első irány. Pár száz méter után jobb kéz felé volt egy park. Hát megnézzük... Schillerpark a neve és egy képzőművészeti suli van előtte. Valahogy nem éreztem helyén de azóta tisztázódott a dolog. Schiller bácsi nem is osztrák és jól sejtettem.

Körútra visszatérve egy puccos hotelnél meglepetés várt. A tetőről érkező hóomlások ellen rudakat tettek ki hogy felhívják a gyanútlan sétálók figyelmét a veszélyre. Eddig rendben. A rudak viszont megegyeztek az általunk használt kétméteres, félméterenként piros-fehérrel mázolt szabványos kitűzrudakkal. Amikkel már középsuliban viking atlétákhoz hasonló tevékenységet szerettem volna művelni. Úgy voltam vele puccos hotel. Még háromszázzal találkoztam mindenütt...csupán egy zebramintás cserépléc volt a kakukktojás.

Kicsit továbbmenve az operaházat láttam. Szép volt meg minden, de a kezemet a zsebemben tartottam inkább, így éreztem jónak. Egy kirakatban régi könyvek és térképek voltak kirakva. Egy 1747-es térképet nagyon sokáig bámultam, a térkép a barátunk. Rájöttem, hogy amit le tudtak fordítani az osztrákok azt lefordították (Stuhlweissburg-Székesfehérvár). Meg valaminek nevet is adtak (Ofen-Buda). De ami nem esett ebbe a kategóriába azt leírták rendesen. Így aztán melegen ajánlom északi szomszédainknak megtekinteni hogy bizony Zsolnát nem hívták Zilinának...

Ezen a környéken van egy Hősök-tere mintájára készült tér. Tök olyan. Nagy orosz katona aranyos pajzzsal, meg aranyos csillaggal meg cirill betűkkel. Bécs közepén komcsi emlékmű. Itthon meg áll a bál ezért...

A közelben egy nagyon nagy kupolát fedeztem fel. Könnyű volt egyfelöl mérete miatt másfelől a tágas utcák miatt. Nincs az embernek nyomasztó érzése egy kis utcában úgy mint a hetedik kerületben Pesten. Károly névre hallgat a templom és orbitális nagy. Az előtte levő téren szintén fabódés vásárt tartottak. Visszatérve a ringre egy parkhoz jutottam. Egy kis csatorna van bevezetve, kacsákkal a Duna-csatornából, hogy még szebb legyen. Budapesten a körúton park? Ja kérem a rádióban mondták hogy ez a legélhetőb város a világon. Mi fővárosunk esetében hetven-valamire emlékszem...

Valahol itt van egy minisztérium is akkora bronz kétfejű sassal a tetején hogy becsinál az ember ha meglátja. Miért nem esik le?

A csatorna partra érve ismerős felirat: Urania. Itt is van. Itt is mozi. És cicomás itt is. Hattyú a vízben...

A csatornán hajók, most is turistákkal, meg ilyen hülye feliratok a parton: Pozsony kapuja. Ők arra használják a Dunát amire való. Ja ők egyáltalán használják a Dunát. Jé hattyú is megél benne a hajó mellett. Sokat írhatnék erről, nem teszem.

A parton egy ismerős logó. Itt árulnak sört:) Úgy döntöttem inkább cipelem, elvégre fene tudja mikor botlok bele legközelebb. A választék túl ismerős. Valami új íz kéne. Még akadt...kettőfajta a tizenből.

Úgy döntöttem hogy megcélzom toronyiránt a soktornyú épületet. Egy éve már szemeztem vele, de akkor nem jött össze. Útközben megint bódévárosba érkeztem. Eladtak, vettek, ittak, énekeltek. Énekel valaki nálunk? Hülyének néznék. Itt vettem elő először a masinát mert olyat láttam de olyat. Cégérfestőt! Jópofa cégtáblák karácsonyra: mindent vitt nálam. Urulógus, minősített sör- és borkóstoló meg annyi minden... Még a berni "csodáról" :( is volt tábla. Ahol körülbelül úgy örült a német-magyar vb döntős 3-2-nek a nyugati világ, mint anno a nándorfehérvári diadalnak...

Kiderült hogy a soktornyos ház a városháza. Megint bódésfalu. Negyedik. Kicsit továbbmentem, mert a templomot is megnéztem. Olyan mint a Mátyás-templom. Meg Sigmund Freud park előtte. Vajon lesz Csernus-parkunk :) ?

Visszaindultam a kiindulási pontra. A tanácsháza mellett ókori épület. Atomgörög-múzeum-fíling. Hoppá ez a parlament. Biztos őskövületek üléseznek itt is...

Mindenre ráérek, így elindultam befelé a Hofburg felé. Valamikor itt néztem ezen a téren a német-spanyolt épp tizennyolc évesen percre pontosan. Nagy karéj épület valami lovas barokk fazonnal. Aztán lószag, mert a bécsi spanyol lovasiskola lakozik itt. Ismerős. Azután lőn világosság. Úgy kivilágították a sétálóutcát, hogy szegény freudenau nem győzi. Emberek, sietnek, nem sietnek, iddogálnak, beszélgetnek, jókedv, csillogás.

Találtam egy térképboltot. Valhalla! Melegedtem, forgattam a leírásokat, térképeket. Minden osztrák tájról több vaskos könyv volt. Minden országról legalább fél polcnyi különböző térkép. Asszem szeretnek utazni a sógorok. És van miből.

Megvan még az obeliszk a magyar címerrel. Dejó volt anno itt harminc másik szittyával hülyíteni a spanyolokat meg a németeket...Puskás! Puskás! "Lesz még Erdély Magyarországé!" "Szilva körte cseresznye..." Valahogy itt a terenszhilles film ugrik be: A régi szép idők sosem léteztek.

Stephansdom is áll. Renoválás alatt, de nem ám necczsákkal beborítva, hanem festett hálóval! Észre sem veszi az ember hogy nem a templom látszik hanem festett háló.

Kiértem a csatornapartra ismét. Vissza egy másik utcán indultam el. Sok ember sok fény, éneklés megint. A ringen úgy döntöttem, ha négy órán át kibírtam forralt bor nélkül akkor most már megérdemlem. Ja. Három euró kétésfél deci borért plusz kettő a bögre. @nyátok! Megvettem, de idén nem lesz bögre karácsonyra. Még mindig van idő. Negyed órával kilec előtt a Mariahilfer-templomnál jobbnak láttam a busz irányába fordulni. Bazi pontos voltam, remekül vizsgázott a ruházat--> erre a másnapi kaland miatt tudatosan figyeltem.

Szép volt, jó volt, mennyi volt? Tizenháromésfél kilométer.

http://picasaweb.google.com/101886237055960869009/Becs?authkey=Gv1sRgCKHDybGZy4H1xQE#

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.