A távolság és a szép dolgok közt semmiféle kapcsolat nem áll fent. Baromság hogy minél messzebre megy az ember annál szebb és jobb dolgokat lát. Néha a kertek alja is tartogat meglepetéseket, melyek szóra érdemesek.

Minden hétvégén amikor otthon vagyok, lesétálok a Holt-Tiszához azzal a címmel hogy bejárom a területem. Mint a ragadozók. Most sem volt másképp. Kellett a kabát, éppen ezért úgy voltam hogy nem lesz hosszú séta. Hosszú nem volt, csak relatív hosszú.

A holtágat vékony jég akarta be. Sajnos ez nem jó, mert az idei nyáron nagyon oxigénszegény környezetet alakult ki a vízben, és a holtág ezt látványosan megsínylette. Szóval álltam a parton és a eszembe jutott egy múlt heti beszélgetés, amelyet egy pecással folytattam le. Aszonta hogy a trafóháznál annyi kárász van, hogy nem tud felállni az úszó mert halra dob. No, ezt megnézem. Útközben a frissen kivágott parton rájöttem, hogy ugyan sárban lépkedek, de megfagyott és nem leszek tőle nagyon maszatos. Egy hattyúcsalád éppen elhúzott a víz fölött.

A trafóháznál valóban sok kárász volt. Millió. Szerencsétlenek, ahogy föléjük hajoltam nem kívánkoztak szétrebbenni, vagy csak minimális mértékben. Meg voltak bódulva a hidegtől, és a rossz oxigénviszonyoktól. Fent cuppogtak és egymást érték. A szárcsák nagy örömére, akiket kizökkentettem a könnyű ebédszerzésükből. Ugye vagy én vagyok a halaknál, vagy ők. Figyeltem a halakat és az eloszlásukat is, mert nem csak kárász él a vízben. Kábé ezer kárászra jutott egy kisponty egy keszeg két hörpetarcsa meg egy sügér.

Úgy voltam mint a mesebeli Foresztgámp. Ha már eljöttem idáig akkor elmegyek a hídig. Ott sem szokott befagyni a víz. Ha már eljöttem a hídig akkor elmegyek a fokig. Ott vagy száz szárcsa úszkált egy tíz négyzetméteres vízfelületen. Mitől nem fagy be? A lábuktól, vagy van ott valami forrás? Ha már itt vagyok a foknál akkor megnézem a holtágakat összekötő csatornát. Na ekkor volt egy harmadik típusú találkozásom.

Valami ornitológusféle jött velem szemben tetőtől talpig tereptarka gúnyában, meg akkora álcahálóval a hátán, hogy egy harckocsit be lehet fedni vele. Meg valami háromláb a kezében. Mint aki most jön a háborúból. A hülyééje... Az igazsághoz hozzátartozik hogy a rét felől gágogás hallatszott. Biztos tud valamit.

Szóval ha a csatorna felé ember jár, akkor az nekem jó. Ha már itt vagyok elnézek oda is. Persze az a bizonyos fagyott sár kissé engedett, és a cipőm tömege kétszeresére növekedett. Jé egy vörösbegy! Jó rég láttam már. Csatornánál gém óver lett a gémek ebédjének. Vagy én vagy ők. Ekkor rájöttem a harangzúgásból hogy dél van, és igazából jöttem vagy három kilométert. Visszaindultam, de a régi horgászhelyeket mind megnéztem útközben. Valami állat által szétkapott madarat is láttam, nem jöttem rá ki evett kit.

Már közel a civilizációhoz fura hangot hallottam. A tereptarka őrült, a félméteres vízben törte a jeget maga előtt az elárasztott réten és a jég recsegését hallottam. A hülyéje...ez tud valamit, nagyon elszánt, és folyamatos a gágogás. No megnézzük.

Hazamentem megebédelni majd beringára pattantam, és elmentem a földvárhoz. Onnan látszik a rét, és kiderülhet az igazság. Kiderült. Vagy ezer liba ücsörgött a vízben úgy egy-másfél kilométerre tőlem. Láttam már ennyit, de azok a Fertő-tónál laknak. Lehet hogy azok lennének? Passz. Nemrég olvastam hogy a tatai Öreg-tónál rekord mennyiségűt számoltak idén. Nos asszem ez itt is rekord. Ilyesféle gondolatok közben, valami okból kifolyólag felszálltak. Nos egy hattyú felszállását, vagy egy családét is nagy hangorgia követ, de ezer liba az ezer liba... Csak mentek egy kört a rét fölött és pár száz méterrel odébb leszálltak. beszabehu...

Sajnos vasárnap lévén nem bámészkodhattam többet, de bazi jó volt. Mentem vagy hat-hét kilométert lábon, hármat keréken. Elhatároztam ha lúdék ismét vonulnak, akkor megnézem őket Tatán. Tizezer liba az tízezer liba, és a ráadás többezer más tollas nép. Nánnánáná madarat láttam lájf nánnánáná...

u.i.: Joulupukki bácsinak üzenem, hogy akinek sáros a cipője az jó nagy csomagot kapjon. Akinek meg tiszta az virgácsot. Miért van cipője valakinek, ha nem használja? Befőtteknek, kockáknak, cserepes virágoknak nem kell csokimikulás. :) Majd megeszem én!

uuii: Múltkor nem erre a "kirándulásra" gondoltam, lesz az is hamarosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.