Prológus szóval az ember vagy az irodalomban, vagy a ralliversenyeken találkozhat. Jelentése előszó, rallinál előfutam. Lesz még itt ralli kóókemény...

Miután kiválóan kialudtam magam a bécsi kaland után három óra alatt, majdnem lekéstem az egri vonatot. Nem szokásom lekésni, majdnem annál inkább. Szerencsére a békávé tette a dolgát. Morogtam mint a kutya, mert "hűs" időben ki az a hülye aki mászkál meredek és szeles hegyeken...alvás helyett. Jellemző.

Hatvantól Salgótarjánig már autóval mentünk. Jó fűtés, jó vacok, nehéz volt kiszállni. Kölcsönkamásli nem jött fel. Irgum-burgum!

Csak elindultunk hiába a szép szó a meleg kocsmákról meg borokról. Szépen a zöld biciklin felfelé. Aki tudja hogy a jeleknek jelentése van, az rájöhet hogy ahol biciklit festenek ott biciklivel is lehet közlekedni. Aki a színeket is ismeri az tudja hogy a zöld az jó. No nem a ruszki huszonnyolcassal...

Meglepő módon háromnegyed óra alatt fent voltunk a várban, ahol egykor a földim. Az a bolond Petőfi. Mé bolond? Mert alföldi és inkább megy hegyre verset írni mint kitanulna valami rendes szakmát. Nekem legalább van rendes szakmám, már többre vittem.

Innen a másik várba megyünk Somoskőújfaluba. Ez is meglepően gyorsan ment. Ismerős minden, elvégre másfél éve voltunk itt, haladunk, be a kocsmába. Forralt bor nincs, barna sör van. Meg társaság. És milyen művelt! Egyáltalán nem rossz indulatból mondom. Kifejezetten jóindulatú, iskolázott emberek. Bazalt így, Belgium, Izland amúgy. Érdekes a Badacsony kimaradt a sorból. Reiszandrásos "á" betűvel. Tápanyaghalmozás, kályházás, rossz kimenni.

A várnál megyek fel a toronyba, erre csapódik a kisbódé: először jegyet! Egy magyar jóember volt aki értésemre adta. Megállapodtam vele hogy azt nem, de képeslapot azt veszek. Persze a tót atyafiak gondoskodtak róla hogy a képeslapon Siatorská Bukovinka felirat legyen, azonban Forinttal lehetett fizetni érte... Nem a bódéskomára haragszok félreértés ne essék.

A somoskői vár után megnéztük fennsík-e még a Medves-fennsík. Az. Nagy terek, ezüst fák. Itt egy nagy vargabetű után találtunk egy táblát, aminek kábe annyi a lényege hogy minden három kilométerre van. Kissé meglepett minket, ugyanis másfél éve hajnal után nem ezt tapasztaltuk, vagy csak elnyomták ezt meredek emlékek. Amúgy rendben minden. Lát az ember, nem erőlködik a láb, mínusz hat fok, meg hó a szélben. Salgóbánya felé mentünk, előtte elváltunk. Mielőtt szétváltunk, kipróbáltam vajon milyen hirtelen leülni. Aztán Ákos is. Szabályosan sík jég volt a hó alatt persze lejtőn. A többiek (Dávid és Ákos) a Zagyva-forrás felé, mi ketten (Péter és én) vissza a vár felé. Mae Culpa...látom még majd.

Salgóbányán nekem lett szegezve a kérdés: laknék-e itt? Béke van, csönd. Persze eddig jó. Nem. Azt sem tudják itt mi az a napkelte meg a napnyugta. Horgászni meg...hol? Amúgy jó kis hely.

Természetesen a térkép nem nálunk volt, így egy kis félreértés lett a dologból, szerencsére gyorsan megoldódott. (Így kell szépen megfogalmazni hogy majdnem eltévedtünk.) Kapkodtuk a lábunkat, így sötétben bár, de ismerős terepen az autót is megtaláltuk ahol azt hagytuk. A hó meg esett három centit indulás óta.

A koliba jött az üzenet hogy egy huszast mentünk hat óra alatt. Meglepő! Lesz itt még haszna hamarosan. Ruha kiválóan teljesített, noha csak a cipő való kifejezetten erre. Túl hosszú a kezem, kihül a vér még odaér, dacára a motoroskesztyűnek. Fölfele persze nincs így.

http://picasaweb.google.com/101886237055960869009/Salgo?authkey=Gv1sRgCKTJ9rqDotvcKg#

Magyarok a kilencszázasokon koming sün.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.