Hétvégére ki lett hirdetve a pártunk gyűlésén: Szombaton irány a Pilis! Így is lett.

Éppen annyian gyülekeztünk reggel a koli aulájában hogy a hűtőben levő mindhárom sörnek gazdát tudtam volna szerezni magamat is beleértve.

HÉV-vel irány Szentendre, majd onnan Pilisszentlászló. Szentendrén voltam egyszer egy szakmámba vágó üzemben a város szélén, nem nyerte el igazán a tetszésem akkor. Most már busszal beljebb mentünk a városba, de még mindig nem érzem azt a vonzódást, noha állítólag nagyon szép meg minden... Nagyon tranzitváros jellege van, de a házak legtöbbjén békebeli tetőcserép. Majd egyszer Szentendre is lesz soron.

Pilisszentlászló csinos kis hegyi falu, zen buddhista templommal. Hódít a sok ezo-okosság. Ugye a Pilis a Föld szívcsakrája. Persze levegőből valóban hasonlít egy szív alakra a hegység de ehhez repülő kell, vagy térképi felmérés hogy megállapíthassuk. Kábé olyan ez a dolog mint hogy a sok ezer éves asztrológiai "tudományok" jelentéseibe ma már rutinszerűen a Plútó hatása is szerepel, noha jó ha száz éve tudjuk hogy "van". Meg kell élni a lámáknak is meg a táltosoknak is...

Szóval belevetettük magunkat a Pilisbe. Ködös szürke idő, sár, meg hófoltok, tehát kicsit fagyos is meg nem is. Úgy határoztunk, hogy Visegrádra a hosszabb 18 kilométeres úton megyünk, hátha a csakrában töltött idő jótékony hatással lesz tanulmányainkra. Télen egy erdőben igazából nem sok mindent lehet látni. Főleg ködben. Egy elágazás után tehát a kerülő felé mentünk. Talán egy nagy rét volt ami a fantáziámat megmozgatta egy tudományos megfigyeléssel: A talaj dimbes-dombos, de a fák teteje egy vonalban van. Ennek jelentősége lesz.

Szépen sétáltunk, voltak itt is görbe fák, ami a szélnek köszönhető, meg őzek is ugráltak és turul is repkedett fejünk fölött. Találgattuk mi lehet a v.h. rövidítés a térképen (kitaláltam: vendégház) és egyre jobban korgott a gyomrom. Egy tisztáson megálltunk falatozni ahol már majdnem megijedtünk hogy nincs jelzés de megtaláltam. Megettük a betevőt, és rájöttünk: ez az a rét ahol egyforma magasak a fák!

Olyan három kilométert mentünk "csak úgy" enyhe balratartással körbe, és fel sem tűnt hogy egy idő után nem láttuk a jelzést. Nehéz szavakban leírni az érzést, visszamentünk a hármas kereszteződéshez és irány a kéktúra jele. Ez volt a legrövidebb út Visegrád felé, és állítólag a legszebb is. Mély és meredek völgy mellett haladtuk, de a tejföl mindent eltakart.

Útközben megegyeztünk hogy nem megyünk fel a Nagyvillám-kilátóba, nincs értelme a köd miatt, de a várat megnézzük. Oda is értünk, pihentünk, ettünk, vettünk, irány a vár. A várba azonban belépő ellenében lehet bemenni pontosan 700 JMF-ért így a vár még várat.

Lementünk a városba a Viktorin-sétányon ahol egy nagyon furcsán piros madarat láttam. Először papagájnak gondoltam, azóta sem fejtettem meg a rejtélyt. A sétány aljában kis tábla: "Épült a köz javára, egyesek pénzén". Így kihangsúlyozni hogy egyesek pénzén az már visszataszító.

Visegrád csinos kis város, rendben van minden, azonban a felkapottságának köszönhetően drága a sör. Lehet azért mert az új bőcsi sörön már Ferrari-ló ágaskodik...

Az a három sör megmaradt madárlátta sörnek, nehogy könnyű legyen a tatyó. Vissza a busz a Szentendrei Duna-ág mellett ment, tetszett.

Jövő szombat a Börzsönyről fog szólni kicsit keményebben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.